2. nap: Az első csalódás

(Az előző blogom bejegyzései)

Az egész Windows cuccot azért akartam otthagyni, mert rettenetesen felháborított annak logikátlansága. Soha nem értettem, hogy borulhat össze egyik napról a másikra, egy jogtiszta, karbantartott jó minőségű PC. De ez még a kisebb gond, biztos nem értek hozzá és kész. De néha olyan megoldhatatlan problémákba ütközött az ember, hogy jobb nem rágondolni.

De most ugye nem a PC-ről van szó. Skype for Mac. Feltelepül. Csak egy régebbi verzió elérhető belőle a Windows-hoz képest, mert ott már a 3.1-nél tartunk ittmeg még csak a 2.5-nél, de nem érdekes, majd behozzák… minden egy kicsit máshol van, nem érdekes… Mikrofon bedug a line in-be, és néma csönd. A mikrofon hangerejét maximumra állítom, semmi. A fülhallgatót a line in-be dugom (mert mint tudjuk a fülhallgató visszafelé mikrofon), halk hang, amit felveszek a Garageband-el, hogy biztos legyek magamban. Ez azt bizonyítja, hogy a mikrofonom rossz.

Semmi gond! Hatalmas mázli, hogy van itthon egy teljesen új, még kicsomagolatlan headset. Az eredmény: ugyanaz…

Mi lehet a hiba? Bármi is az, innen már szar az egész. Ha egy mikrofon csatlakoztatás ilyen bonyolult, akkor ez az már rég rossz! Mindenesetre egy óra alatt megtaláltam a megoldást a beszeljukmac.com-on: A MAC CSAK AKTÍV MIKROFONNAL MŰKÖDIK. ez van…

Tehát: lehet vásárolni egy iMic-et, vagy egy USB-s headset-et, állítólag lehet barkácsolni is aktív mikrofont a meglévőből, a passzívból de ezt én azt hiszem nem próbálom meg.

Szerintem: Ez nagyon gáz egy profi MacPro-nál 🙁

Holden Rose