Nem sok power metalt hallgatok, de időnként beesik egy-két lemez. Ez esetben hihetetlenül örülök, mert végre nem megkétlábgépesített angol gyerekdalokkal, meg erőltetett fakebarokk cikiségekkel kell töltenem az időmet. Ez sem ad többet, mint klisék áradata, de milyen jól összeválogatott klisék ezek! Megtámasztva egy eredeti, jó énekhanggal. Ahogy egymás után sorakoznak a dalok érezhető amint folyamatosan távoltartják magukat a szokásostól egy karnyújtásnyira. Egyben a lemez kicsit fárasztó, mint ennek a műfajnak a túlnyomó többsége, hiszen ki tud himnuszokat, győzelmi indulókat hallgatni egymás után órákon keresztül? Biztos sokan… én nem, de ajánlom ezt a lemezt azoknak is akik nem hallgatnak ilyen zenét, mert gyönyörű pillanatai vannak és a Sabatonból kilépett zenészek, akik a zenekar törzsét alkotják egyébként is garancia a minőségre.
[vsw id=”pTBDFJUj6vw” source=”youtube” width=”600″ height=”338″ autoplay=”no”]
