Mindig szerettem volna írni egy zombis történetet. A zombis világban van valami rémisztő visszavonhatatlanság. Gyerekként benne ragadni egy ilyen valóságban önmagában is rémisztő. Írás közben mégis azt kerestem, hogyan lehet ebben a sötétségben értelmet és reményt találni.
Mindannyiunkban élnek visszavonhatatlan mondatok, amiket rosszkor vagy rosszul mondtunk ki. És mindannyian őrzünk a lelkünk mélyén néhány megmásíthatatlan tettet, amit legszívesebben visszafordítanánk – ha lehetne.
És ha csak egyet is jóvá tehetnénk – még ha visszacsinálni nem is lehet –, akkor azt mindenképp meg kell próbálni.
A Könyvhétre érkezett meg az Éjféli Olvasókör első története! Innen töltheted le a beleolvasót >>>

„Most egy olyan világban kell talpon maradnunk, ahol semmi sem úgy működik, ahogy régen. Ahol a halál nem a vég, csupán egy állomás.
Egy semmiből jött zombivírus emberek millióit változtatta éhes, öntudatlanul kóborló falkákká. A túlélők pedig bujkálnak előlük vagy harcolnak ellenük.
Ebben a könyvben azok történetét mesélem el, akik segítettek nekem túlélni az elnéptelenedett utcákon. Mesélek ősi istenekről, csodálatos városokról, sohasem hallott legendákról, háborúról, barátságról, és persze a családomról is.
De valójában az igazi történet csak ott kezdődik…, amikor már mindannyian meghaltunk.”
A tizennégy éves Mitko Storik egy normális világban iskolába járna, hétvégén moziba menne a haverokkal, vagy csak mobiloznának a parkban.
De számára ez a nyugalom nem adatott meg. Az élete néhány hét alatt teljesen felfordult, és most egy lehetetlen helyzetben kell helytállnia: magára maradt egy zombiapokalipszis sújtotta világban.
Hiába minden igyekezete, a túlélésre nagyon csekély az esély. Mégis tovább megy – addig, ameddig az ereje és a képességei engedik –, és fáradhatatlanul keresi a családját.
Aztán történik valami, amire nem lehet felkészülni.
És valójában erről szól ez a könyv…