Szélesi Sándor ismét megtisztelt azzal, hogy felkért egy novella erejéig, és így az Ad Astra kiadó soron következő antológiájában szerepelhettem. A 2045 című gyűjteményben jelent meg, még 2015-ben A tudatalatti asszisztens-ről szóló írásom, az idei kötetet Távoli kolóniák-ra keresztelték.
Amíg az előbbi, mindössze 30 év előrelátást követelt, vagy inkább csak előregondolást, ez az új téma, teljesen más megközelítést igényelt. Az én „távoli kolóniámban” az emberek nem tudják, hogy ők a föld leszármazottjai. Azt gondoltam érdekesnek, hogy ennek ellenére milyen hasonlóan építik fel a társadalmukat, milyen ismerős erők hajtják őket a céljaik felé, és mennyire gondolkodnak emberien.
Az Isten jelenléte egy családi dráma, és a pánspermia elmélet elegye.
