A 2014-es Preyer Hugo novellapályázatra neveztem az A helyes kérdés című történetemet, amit sokan segítettek csiszolni. Egy szoftverfejlesztő cég munkatársa mesél a megpróbáltatásairól, miközben megismerhetjük a mágneses autópálya előnyeit és veszélyeit.
Nagy izgalommal elküldtem, aztán szépen kivártam azt a kilenc hónapot, amíg kiderült, hogy megjelentetik. Természetesen, ez egy verseny, ahol sajnos semmilyen helyezést nem értem el, de ennek ellenére a magazinba beválogatták az írást. További egy teljes évnek kellett eltelnie amíg megjelent az Új Galaxis 23. száma, de most már itt van a kezemben, és egy nagyon vicces fotó is készült róla a HungaroCon-on. (Sajnos, akik a fotót készítették, azóta sem jelentkeztek, úgyhogy majd, ha meg lesz a kép, akkor pótolom. Egyelőre ennyi.)
A megjelent írásaim ezzel ismét gyarapodtak, itt foglaltam össze, hogy mit és hol olvashattok tőlem >>>
***
A helyes kérdés (első pár bekezdés)
– Azt írja, nem KARDINÁLIS! Így fogalmaz egy hivatalos üzenetben az a beképzelt liba! Dögölne meg az a ribanc! Dögölne, hogy dögölne meg!
Ian élete következő huszonkét percét ezen a hőfokon múlatta. Csak az tudja ennyire felhúzni az embert, akit igazán szeretünk. A férfi tisztában volt ezzel, de most úgy érezte, ennyire sosem szerette a feleségét.
– Egész reggel egy büdös szót sem szólt, játszotta a főnököt. Adta a menő menedzsert…
A Ford logója úgy nézett rá a műszerfalról, mint egy arc.
– Vigyorogsz, mi? Na, ha ennyire okos vagy, akkor azt mondd meg, miért nem tudta a pofámba mondani a reggelinél! Miért utasításokat küldözget inkább az irodájából?
A logó persze nem válaszolt, a jármű halkan suhant a maximális 280 kilométer per órával. Ian idegesen bólogatott.
– Pontosan! Mert akkor vitatkoztam volna, mert akkor nem hagyom, hogy csak úgy kilibegjen a lakásból, inkább ráborítottam volna az asztalt! Kettészakítottam volna a csajt, az biztos!
A kommunikátorán végigszaladt egy kód, amit egy mozdulattal a pAir szerkesztőre dobott, majd felrakta a lábát a szemközti ülésre.
– És itt is az első „Helyes kérdés” hölgyeim és uraim: miként fordulnak vissza az ülések a menetirányba menet közben? Hát piszok gyorsan! – röhögött magában. – Amúgy is ezen rágódik egy rakás troll, nem? Egyébként hihetetlen, ez mennyi álmatlan éjszakát okoz egyeseknek – magyarázkodott a műszerfalnak. – Miért fordulnak el kilencven fokkal az ülések, ha felhajt a kocsi a mágneses autópályára? Mert így kényelmes, mert így tudsz beszélgetni az útitársaiddal, mert így tudsz aludni, köcsög! Hát most megkapjátok!
Ian a GH2V vezető szoftverfejlesztője volt. Egész pontosan az mwToolért felelt, ami összeköti az autók fedélzeti operációs rendszerét a Magnetway hálózatával. Az mwTool tagadhatatlanul az autópálya része, alkotóeleme. Patinás név, milliós felhasználói bázis. Emiatt a GH2V egy stresszes melóhely. Szoros határidők, állandó kritikák, azonnal megoldandó megoldhatatlan helyzetek, de Ian idegrendszerét az utóbbi időben, mégis a felesége tépázta meg leginkább.
