Terveztem, tehát írok egy rövid beszámolót a Könyvfesztről.
Tudnivalók:
– A gyerekkönyvszerzőkhöz nem nagyon járnak dedikáltatni. ( Ha járnak akkor se a gyerekek. Csukás István sorában két gyerek volt.)
– Én mindig kint vagyok, amióta csak írok.
– Szeretem a forgatagot és szeretek találkozni a mindenféle emberekkel. (Mindenféle emberek, egyszóval: MINDENKI)
– Idén nem volt újdonságom, de az év végi megjelenéseimet szívesen ajánlgatom, mert nagyon klasszak, szóval kezdjünk is bele.
Aki nem tudja, idén azt találtam ki, hogy egy új, sehol nem jegyzett rekordot állítok fel, nevezetesen enyém lesz az idei Könyvfesztivál Leghosszabb Dedikálásra.
Valójában a vállalás nem volt túl nehéz, mivel minden évben kint vagyok a fesztiválon elejétől a végéig és most is így tettem. Tehát a rekordkísérlet, ahogy továbbra is nevezem, csütörtök déltől vasárnap este hétig tartott és jelentem: sikeresen véget ért. Vagyis sikeresen ért véget. Ott voltam minden nyitva tartott percben, kivéve vasárnap reggel. Aznap egy kicsit késve érkeztem, de azt senki nem vette észre, úgyhogy meg sem történt. Ezúton is köszönöm mindenkinek aki jelezte a részvételét, aki megosztotta, aki emlékezett rá, vagy bármilyen módon támogatta ezt az én kis kezdeményezésemet, mert szerintem nagyon jó dolog, ha egy író találkozik az olvasóival, hogyha ott áll a kiadója mellett, hogyha jelenlétével emeli a Könyvfesztivál színvonalát. Én is csak remélni tudom hogy a jelenlétemmel ezt tettem.
Az első nap, számomra nagyon lagymatagra sikerült. Sajnos a minden évben megrendezett előadásom az olvasásról az idén, félreszervezés miatt elmaradt. Két nappal az esemény előtt tudtam meg és ennyi idő alatt nem sikerült találni egyetlen egy budapesti általános iskolát sem, ahonnan egyetlen egy másodikos, harmadikos vagy negyedikes osztály el tudott volna jönni egyetlen órára a Könyvfesztiválra. Ezt azóta is sajnálom, de idővel majd pótoljuk. Debrecenben a Könyvhét nulladik napját legalább három ilyen előadásom lesz, majd szólok még! 😀
A csütörtök további része úgy zajlott, ahogy szokott. Néhányan azért kijöttek, ők láthatták az épülő kiállítást, aztán elmentünk a megnyitóra, mármint a kiadók és az könyvet áruló emberek. Ott meghallgattuk a nyitó beszédet, végül elment mindenki haza.
Nekem még egy érdekesség kapcsolódott a csütörtökhöz. Nagyon kíváncsi voltam ezekre az automatás könyvekre, úgyhogy az első könyv, amit megvettem a Könyvfesztivál alkalmából, az Krúdy Gyula automatás könyve Ady Endre éjszakájáról. Sajnos amikor a kezembe került a könyv már nem tetszett annyira, mint a hirdetésben. Számomra túlságosan apró betűs és még egy fix fotelben is nehezemre esik kibetűzni, nemhogy egy mozgó buszon. Úgy gondolom, hogy ez, egy utazásra kitalált könyvnél kissé hátrányos dolog, de nem vagyok mérvadó, a kezdeményezést viszont támogatom, mert minden formáját üdvözlöm annak, ha az embereket az olvasása biztatjuk.
A péntek már sokkal érdekesebben alakult, Volt egy nagy felfutás úgy 11-től délután háromig, aztán nekiálltunk várni a munkából érkezőket akik viszont nem érkeztek. És ez így maradt szombaton is, és vasárnap délután is. Valahogy a délutáni nagy roham legalábbis a D épületben, a Gyermek(b)irodalomban elmaradt. Ez nem azt jelenti, hogy unatkoztunk, csak nem igazán söpört el bennünket a tömeg. Sekély forgatagban jobban sajog a láb.
Ellenben egyre több ismerős érkezett hozzám. Fölsorolni se tudom azt a rengeteg bloggert, író kollégát, kiadó alkalmazottat, vagy tulajdonost, akivel összefutottam. Igyekeztem mindenkivel néhány jó szót váltani, szelfiztünk párat és tovább ápoltuk az évek óta tartó kapcsolatot. Az írás, a szerkesztés és a kiadói munka szerintem viszonylag magányos dolog, ilyenkor viszont a forgatagban mindenki találkozik mindenkivel és ez nemcsak jó érzés, hanem hasznos dolog is. Úgyhogy biztos vagyok benne, legközelebb is megyek.
Nyilván mindig a szombat a fénypontja a Könyvfesztiválnak. Az idén sem volt másként, bár beárnyékolta a kiállítók kedvét, hogy a szombat munkanap volt. Egy teljesen haszontalan április 30-át dolgoztunk le amikor is nem lesz Könyvfesztivál. Viszont ha már így alakult, mindenki megpróbált kitenni magáért. Egész nap dedikálások épp úgy, ahogy az lenni szokott. Nagyon kedves emlékeim vannak arról, hogy több éve visszatérő gyerekvevőim újra eljöttek és aki eddig Howardot olvasott, az most már a Holtidő után érdeklődött.
Viszont ami a leges legjobban sikerült, az a külön erre a célra telepített installációm, amin bemutattam a Leonardo lovag című könyvemet. Az a tapasztalatom a Leonardo lovaggal, hogy kevesen tudnak róla, viszont akárkinek megmutatom, mindenkinek tátva marad a szája, hogy milyen jó ötlet. Én is annak gondolom. A gyermek önállóan olvas, és közben jár keze-lába. Mindent kiszínez, aláhúz, memorizál. Tanulja az értő olvasást.
A vasárnap sikerült a legkevésbé fényesre a napom. Egyrészt egy viszonylag hosszú hét végén tartottam, meglehetősen fáradtan érkeztem, és a hivatalos dedikálásom, ahogy az máskor is volt már, gyakorlatilag teljesen érdektelenül telt el. Az idén az volt a mélypont, amikor álltam az asztalomnál, ahol ki volt írva nevem és óvatosan a arrébb taszigált egy kisfiú, hogy leülhessen a székembe és ott olvashassa kényelmesen, a Lucky Luke képregényét.
Most nehogy azt higgyétek, hogy nem dedikáltam a Könyvfeszten, nagyon sok könyvet aláírtam csütörtöktől vasárnap estig, sőt voltak olyan órák amikor semmi mással nem foglalkoztam, csak szignóztam, beszélgettem és a könyveimről meséltem. De abban a külön erre kitalált egy órában nem sokan érkeztek, úgyhogy szerintem a jövőben fel is hagyok ezzel a dedikálás dologgal. Marad a maratoni jelenlét, tehát én igyekszem úgy csinálni, hogy bárki, bármikor oda jöhessen egy jót beszélgetni, egy könyvet aláíratni és senkitől nem fogom kérni, hogy pont abban az órában tegye, amit előre kitalálunk. Szerintem ezzel előreléptünk egyet, vagy legalábbis egy felet, vagy legalábbis nem léptünk hátra.
Nos itt van az a rész, ahol szeretném megköszönni Farkas Zoltánnak a lehetőséget, hogy el tölthessem az időt a pavilonnál, illetve Gabriella Eldnek, aki hihetetlen energiával végig csinálta velünk ezt az egészet, ha ilyen jól nyomja Könyvhéten is, legközelebbre már nem is lesz szükség rám. Aztán ott van még a Vivien Holloway aki jelenlétével mindig emeli a rendezvény színvonalát és az eladásokat is, valamint a Fumaxosok egész csapata említést kíván, akik a teljesen véletlenül bekövetkező 20-30 másodpercet csöndbe is bele tudnak tolni néhány váratlan poént, vagy egy vödör gumicukrot, vagy bármit, ami hirtelen úgy gondolod, hogy oda nem illő dolog aztán kiderül, hogy ez a Könyvfesztivál.
Hékás mit képzelsz magadról, hogy kritizálod? A Könyvfesztiválba minden belefér. Egy kis sörözés is belefér, egy kis agitálás is belefér, egy-két ingyen könyv is belefér, meg az hogy találkozz egy-két régen látott baráttal.
Egy rövid beszámolót ígértem és azt hiszem hogy megtettem amit ígértem, ha nem olvastad el idáig, mert úgy már nem volt rövid. Remélem, hogy legközelebb veled is találkozom, ha pedig ott voltál, akkor remélem, hogy legközelebb újra találkozunk.
