Rendszeresen előkerül a kérdés, miért használok írói álnevet? A legrosszabb ebben, hogy az alapértelmezett kérdező azt feltételezi, valaki másnak akarom kiadni magam. Pedig én csak Holden Rosenak szeretném kiadni magam, mert Kovács Attilaként egyszerűen láthatatlan vagyok. Tehát, az én indokom az írói álnévre a megkülönböztethetőség, a megtalálhatóság. Mert valljuk be Kovács Attilából rengeteg van. Ha Szentágotai Péternek hívnának, vagy bármi más, ritkább vezetéknevűnek, valószínűleg másként alakult volna az én nevem története is.
Először az első nagylemezem megjelenésénél volt téma a művésznév. Akkor több verziót is végigvettem, de nem gondolkodtam ennyire az eredetitől elütő névben, mint íróként.
(Aki nem talál meg a klipben, ne keseredjen el, elsőre nekem sem ment.)
Az első gondolatom a szülővárosom nevének felvétele volt, így Szolnoki Attila lehettem volna, de mivel iskolatársam volt Szolnoki Péter, aki az akkorra már befutott, Bon-Bon együttesben énekelt, ezt nem találtam túl szerencsésnek.
Ezek után az anyai nagyapám neve került terítékre. Őt Kölüsnek hívták. Ezzel Kölüs Attilaként szánthattam volna a deszkákat, de soha senki sem értette volna meg elsőre ki a franc vagyok, mint ahogy ezzel ő is küzdött egy életen át. Így az ötletet elvetettem.
Az akkori barátnőmnek… (később feleségül vettem a lányt és még mindig harmonikus kapcsolatban élünk, immár négyen… Szóval, a nejemnek Ambach a vezetékneve és manapság már nem ritka, hogy a fiú veszi fel és viszi tovább a lány családjának nevét. Így én Ambach Attilaként, már eléggé ritka név tulajdonosa lehettem volna, ha nem számítjuk a kis bökkenőt. Az Ambach azt jelenti: pataknál. Vagyis magyarosítva: Pataki. Tehát, Pataki Attila.
Ebből rövid kis történetből is látszik, mennyire nem egyszerű kiválasztani egy másik nevet, ha a meglévő, valami miatt nem komfortos. Mindenesetre zenészként megmaradtam Kovács Attilának, ami végül, így utólag, nem járt semmilyen hátránnyal.
Amikor írni kezdtem, a kérdés újra felmerült, de ezúttal már rutinosabb voltam. Egy olyan nevet kerestem, ami könnyen megjegyezhető, rövid, és mindenképp az írásaimhoz köthető. Nem akarok más lenni, mint aki vagyok és nem akarom elrejteni a kilétem, mert íróként nincs eredeti személyiségem. Vagyis van, úgy hívják: Holden Rose.
A Holdent Salinger Zabhegyezőjéből kölcsönöztem. A főszereplő Holden Caulfield, egy az útját kereső emberke, és ez nekem megtetszett. A Rose pedig egy rövid vezetéknév, mint a King, Cook meg a többiek 😀
Hogyan válassz írói álnevet?
Összeírtam néhány dolgot, aztán a biztonság kedvéért rákerestem a neten is, úgyhogy ez a lista itt a saját elképzeléseimet és Adrienne DeWolfe gondolatait vegyesen tartalmazzák:
- Keress rá a Google-ban, hányan viselik a nevet, amit kitaláltál. Lehetőség szerint abban a műfajban, ne legyen más ugyanolyan, vagy nagyon hasonló nevű ember, de az sem baj, ha nincs ilyen nevű bűnöző, politikus, vagy akár történelmi személyiség.
- Abban a műfajban, amiben írni akarsz a női, vagy a férfi írók neve ad el több könyvet? Melyik nemet fogadják el könnyebben az olvasók?
- Könnyebben megjegyezhető, kimondható nevet találtál ki, mint az eredeti?
- Nincs valamilyen kellemetlen jelentése összeolvasva, vagy valamelyik gyakoribb nyelvre lefordítva a választott névnek?
- Meg tudod majd magyarázni miért azt az álnevet használod, amit választottál?
És végül itt egy lista, ami világhírű írók álneveit tartalmazza. Biztos, hogy mindegyiküknek meg van a saját sztorija, miként választották pont azt a nevet maguknak a meglévő helyett.
